A csődeljárás egyik kulcskérdése, hogy a bejelentett hitelezői követelések milyen kategóriába kerülnek. A besorolás a vagyonfelügyelő — nem az adós — feladata, és alapvetően meghatározza a hitelező szavazati jogát és egyezségkötési részvételét.
A követeléseket a vagyonfelügyelő veszi nyilvántartásba és sorolja be, az adós közreműködésével — mivel az iratoknál az adós rendelkezik. A vagyonfelügyelő nyilatkozata mérvadó: akkor is nem vitatottnak minősíthet egy követelést, ha az adós azt vitatta, és fordítva.
Az értesítést a besorolásról és a nyilvántartásba vett összegről haladéktalanul meg kell küldeni a hitelezőnek, aki 5 munkanapon belül tehet észrevételt. A vagyonfelügyelő 3 munkanapon belül dönt, és haladéktalanul értesíti mindkét felet.
A vagyonfelügyelő nem utasíthatja el a határidőben szabályszerűen bejelentett követelés besorolását — legfeljebb vitatott követelésként igazolhatja vissza.
A Cstv. legfontosabb kategóriája a határidőben (30 nap / 8 munkanap) bejelentett, nyilvántartási díjjal terhelt követelések. Ezen belül négy alkategória:
Minden fenti kategórián belül külön kell nyilvántartásba venni a biztosított (zálogjog, óvadék, biztosítéki célú vételi jog, végrehajtási jog alapján biztosított) és a nem biztosított követeléseket. A csoportosítás a moratórium meghosszabbítása és az egyezség elfogadása körében bír jelentőséggel — a szavazást mindkét osztályban el kell nyerni.
Ha a vagyonfelügyelő egy követelést vitatottnak minősít, a hitelező két úton járhat el:
A vitatott követelés vonatkozásában az adósnak — a vagyonfelügyelő jóváhagyásával — az egyezség során tartalékot kell képeznie, mintha a követelés nem vitatott volna. Ez védi a hitelező érdekeit addig, amíg a per el nem dől.
Fontos különbség a felszámolástól: a csődeljárás besorolási rendszere nem kielégítési sorrendet jelent, hanem az egyezségkötésben való részvétel és szavazati jog meghatározásáról szól. Egy követelés több kategóriába is besorolható egyidejűleg.